Számomra a legfontosabb, hogy az építészet művészet. Építészettel foglalkozni nem csupán mérnöki tevékenység, hanem egy művészeti tevékenység is – átitatva gondolatokkal, jövőképekkel, folyamatos keresésekkel, az élet alapkérdéseivel –, aminek az eredményét épületek formájában tudom átadni az embertársaimnak. Nem csak a szemmel látható dolgokkal kell foglakoznia az építésznek, hanem a kevésbé látható elemekkel is. Ez ad egy olyan egységet, mint amilyen egy élő organizmus. Ebben a tudatos tevékenységben volt nagy mester Makovecz Imre.

Ha az építész nem a szellemi-fizikai egységet keresi egy épület tervezésekor, az csak mechanikai folyamatokat, élettelen tereket és formákat eredményez, ahogy ez ma látható is mindenütt a világon. Ilyen esetben már nem teremtő az építész, hanem csak teremtmény, aki követi az építészeti szabályokat, és megelégszik ezzel. Az ember, a föld és a szellemi világ mivoltának a kérdése eltűnik, és ez nagyon súlyos következménnyel jár. Ez egyáltalán nem építészet, mert nem tölti be eredeti feladatát, és nem használja hatalmas gyógyító erejét.